Mozart - A vörös kabát
Wolfgang: Dolhai Attila Nannerl: Janza Kata Leopold: Földes Tamás Dalszöveg Wolfgang: Nannerl, emeld a puffer-kufferkád! Presta forioso! Vivat, vivat! Bizsereg már, ösztövér nővérkém! Ámulj-bámulj! Míg gyermekfejjel klimpíroztunk Európa szerte, büszkén hordtam én a piros kabátomat, az volt nekem a csúcs-cucc! Nannerl: Nagyon tetszett nekem! Wolfgang: Mint elismerést… Nannerl: …a császárnő adta át. Wolfgang: A francba is, de gyorsan kinőttem, és máris a szürke lett kötelező! Most nincs tovább, itt van hát az új kabát! Nannerl: Ez egy az egyben az, csak nagyban! Wolfgang: Hercegnőm, megjött a herceged! Nannerl: Bűvös bársony, színselyemmel – téged les majd minden ember! Nincs senki másnak ily kabátja, egy herceg vagy te, bárki látja! Wolfgang: Ledöbben bűvkörömben apa, ha így lát! Ettől aztán kedvet kaphat újra egy pénzvadász-útra! Kocsira, nyomban! Szimatom van. Nannerl: Ugye elviszel? Wolfgang: No meg a mamát! Nannerl: És újra látjuk Londont, Párizst? Istenem! Wolfgang: De csuda lesz! Salzburg szörnyen sótlan egy város, itt már csak nyögve-nyelve, nyalva élsz és félsz! Nannerl: Én máris mennék, hív a szép nagyvilág! Wolfgang: Jó barátok, ünnepélet, fény és taps és díszkíséret! Egy piros kabát, mi másnak csak álom! Zene szól kint-bent, és szól télen-nyáron! Bonsoir, papa! Leopold: Hol késel, Wolfgang? Wolfgang: Papa szerint netán, tán nem tip-top? Leopold: Így a herceghez nem jöhetsz! Honnan van ez? Wolfgang: Magam vettem, mon pere! Leopold: És honnan termett rá a pénz?
Wolfgang: Hopp… A kockán nyertem én!
Leopold: Mi?!
Nannerl: Olyan ügyes keze van!
Leopold: Hát pénzben játszottál?!
Wolfgang: De nyertem, mert mertem!
Leopold: Mindig bajt keversz!
Wolfgang: A csudába is! Hát miért ne lehetne néhanap játszani?
Mindenki játszik.
Leopold: De mi nem vagyunk mindenki!
Wolfgang: Minél inkább, annál inkább!
Leopold: Ahelyett, hogy a léhűtőkkel mulatozol, inkább a kötelességedet teljesítenéd! A hercegérsek szerenádja, mondd, készen van-e már?
Wolfgang: Már rendben van, Ön paff lesz majd és büszke rám!
Leopold: És hol van?
Wolfgang: Itt bent! Már meg van írva rég, de nincs leírva még!
Leopold: A biztos őrületbe löksz te engem, a hercegérsek vár! Mit állsz ott, mondd? Fogj neki, írj már!
Wolfgang: Jó, jó! Miért ne?
Leopold: És vedd le ezt a göncöt!
Wolfgang: De mért?
Leopold: Csupán egy főnemes hordhatja joggal ezt!
Wolfgang: Ez nekem jár, több vagyok mindenkinél!
Leopold: Kezdj írni! Te meg, Nannerl, vidd ezt vissza, most!
