Szabó P. Szilveszter - Jégmosoly
Rebecca Musical Dalszöveg: Hamis életet élt Aki látta csak őt Mind tébolyultan térdepelt e báj előtt S buja kegyeket várt szegény Pont úgy, mint én A mosolya édes volt, ál-szerény Minden férfi jól bedőlt Pont úgy mint én Úgy hatott e jégmosoly Hogy felcsapott a tűz Ködökben tűnt az arca már De most is rideg mosollyal űz Hol jártunk már veled is Oda vittem el őt A hegy tetejére Hogy nézzük Monte-Carlót Ott nyíltan mondta ki Aljas alkut kínál Legyen csak színház, lényege az Példás hitvest játszom Viszont nem kellesz Max! S mert féltem a botrányt: Hát tűrtem én ezt a förtelmes szégyent Válást nem visel a Manderley-ház És a családunk hírét Mindenképp védenem kell Persze tudta jól S erre használta fel Úgy kísért e jégmosoly Hogy éget, mint a tűz Ködökben tűnt az arca már, De most is rideg mosollyal űz És egy kis ideig még Hozta a látszatot És Manderley-t, hogy rendbe rakta Az nem vitás Ez az alkotás Ezt dicsérje őt: Ez Rebecca! Ám de nem titkolta túl soká, Hogy a házi barát Ővele tölti az éjeket itt S ha szóltam rá Csakis gúnyt kaptam én Úgy bántott e jégmosoly... Az egyik szeretője A saját unokatestvére, Jack Fawell volt Én ismerem Fawellt, itt járt amikor Londonban voltál! Mért nem mondtad eddig? Nem akartam, hogy ez is Rebeccára emlékeztessen! Hogy Rebeccára emlékeztessen? Hiszen mindenről csak Rebecca jut eszembe! Mikor Londonból megjött egyszer Láttam, felgyúlt a fény Tudtam, a csónakházban jár Gondoltam, ott van nála Fawell, nem tűrhetem! Ebből elég volt! És lejöttem a csónakházba... Ám idelenn Rebecca maga volt Unottan ágyán elhevert és a hamvveder már tele csikkel - Ott a padlón, és csak néz, néz, s gúnyol még Ez őrület! Fogd már fel, a házunk nem bordély! Ne légy ocsmány! Ha megkötsz egy alkut azt ugyebár be is tartod?! Lassan feláll, néz rám gőgösen, aztán már röhög; Mit szólsz, ha gyereket várok én? Azt kell, mondjuk tőled van! S anyának itt leszek én! S rászáll majd Manderley rá bizony, És a példás kis nejed, Max Anyai példát mutat már! S apját játszod te majd Te szánalmas kis hős! Úgy sértett e jégmosoly És csak ő nézett így... Agyamba szállt a vér Meglöktem én Ő meg hanyatt zuhant Nem mozdult, néma volt Te jó ég! A fejét ütötte be És már halott volt! De mosolygott még... Felkaptam esztelen én S a csónakjába tettem Elsüllyedt a mély vízen Ahol most végül valaki rátalált Így győzött le hát Még a halálban is Így győzött a jégmosoly Mely éget, mint a tűz Akárhol járok, ott van mindenhol... És vádolva szól a jeges mosoly, A jeges mosoly még űz!
